Magyar fotográfia napja

Az ember ősi vágya, hogy önmagát megörökítse. Ma pedig ez már megúszhatatlan, civilizációs minimum, vegyünk csak egy önéletrajzot! Profilkép nélkül pedig mit érek én? A korábbi évszázadokban ez luxus volt, a portréfestés ráadásul nem is ment egyik pillanatról a másikra. A fotográfia feltalálása azonban forradalmasította ezt a folyamatot, és ami a legfontosabb: elérhetővé tette (értsd: olcsóbbá) egyre nagyobb néptömegek számára.

Kecskeméten a 19-20. század fordulóján már 3-4 fényképészeti műteremből is válogathattak a megörökítendők. A helybeli fotográfusok közül szakmai szinten is az egyik legmagasabbra Gárdi Imre jutott. Kecskeméti izraelita kereskedőcsaládba született Günsberger Imre néven, több évnyi európai tanulmányúttal a háta mögött 1902. március 15-én fényképészeti műtermet nyitott a Nagykőrösi utca 15. szám alatt, ahol 1908-ig működött. A korabeli fényképészekre jellemző volt, hogy a műtermi portrékon kívül is igyekeztek szélesíteni a portfóliót, így aztán mindenféle eseményen fotóztak, városképeket készítettek. Ezt a műfajt is sikeresen űzte, 1904-ben a Vasárnapi Ujságban jelent meg felvétele a főtéri barackpiacról, sőt képeslapok is készültek fotóiból. Sokrétű tevékenysége juttatta a csúcsra, ugyanis 1907-ben József főherceg Kecskemétre látogatott és az eseményről Gárdi készített fotókat. A főrendnek mind a saját magáról, mind a helyi huszár tisztikarról készített képei annyira megtetszettek, hogy a József főherceg kamarai szállítója címet adományozta a fényképésznek. Bár Gárdi elhagyta Kecskemétet és 1910-ben Budapesten alapított céget, a megkezdett útról nem tért le. Ugyanebben az évben Ferenc Józseftől udvari fényképészi címet is kapott egy briliánsokkal díszített arany nyakkendőtű társaságában, melyet az uralkodónak ajánlott fényképalbumért nyert el.

Bezsenyi Ádám