Műemléki világnap

Hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy a hazánkban immáron 140 éve létező műemlékvédelem mind eszmei, mind gyakorlati téren képes megvédeni az épített örökségünk arra érdemes emlékeit, azonban ez nem feltétlenül fedi a valóságot. Persze bizonyos ikonikus épületeink teljesen sosem tűnnek el, de felújításuk vagy átalakításuk ma is óriási vitákat kavar, nem is beszélve azon védendő értékeinkről, melyek főleg a helyi közösség szemében óvandóak vagy épp ellenkezőleg: nem ütik meg a lokális közmegbecsültség ingadozó mércéjét. Pontosan ezért tartja meg az UNESCO Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi – kulturális örökségvédelmi szakértő intézménye az ICOMOS 1984-től kezdve minden évben a Műemléki Világnapot, ezzel hívja fel a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára, lehetőségeire és szükségességére.

Kecskemét nagyobb mérvű építészeti átalakítása az 1960-as években kezdődött és bizonyos részleteiben ma is tart. Az akkor elkezdett átalakítások romboló hatását látva Kecskemét Városi Tanács VB. 1973-ban elrendelte az ekkor népi építészetinek nevezett emlékek felmérését, amelyet a műemlékvédelem ajánlására a Győr–Sopron megyei Tanácsi Tervező Vállalat végzett el. A bevezető tanulmányban dr. Vargha László megállapította: „Kecskemét város több évszázados hagyományú, sajátos történeti értékű településszerkezetét (…) utcahálózatát, telekelrendezéseit a napjainkban megindult általános városrendezés folyamatosan felszámolja, megsemmisíti.” A felmérés emiatt örökségvédelmi feladattal is párosult, a nagy változások közepett legalább a lenyomatát megőrizni, dokumentálni igyekeztek az eltűnő épületeket, valamint javaslatokat tettek az értékesebbek megmentésére. A dokumentáció 268 fotót, 7 tervvázlatot és 20 épület felmérési rajzát tartalmazza. 199 épületet mértek fel, amiből 124-et mindenképpen megtartandónak nyilvánítottak.

Egy hamvába holt elképzelést is felvázolt, miszerint az ún. Homokdomb értékes épületállományát egyfajta városi skanzenként lehetne felhasználni, bizonyos tömbökben a revitalizáció kapcsán több telek összevonásával néprajzi és helytörténeti múzeumot is kialakíthatónak tartottak. „Természetesen” e javaslatokból semmi sem valósult meg, a felmérés értékét az is adja, hogy a benne szereplő épületek jelentős része megsemmisült különböző érdekek mentén az azóta eltelt félszázad alatt. A legértékesebbnek tartott és felmért 20 épületből 13 áll ma is (legutóbb a Mária utca 15/a-t bontották el) teljesen vagy részlegesen. Némelyik ház a felismerhetetlenségig átépítve, értékeitől megfosztva érte meg a 21. századot. Ilyen folyamatok mellett tehát igenis van szükség Műemlékvédelmi világnapra, mert értékeink pusztulása nem állt meg, miközben az értékfogalom folyamatosan relativizálódik.

Bezsenyi Ádám