NAGYPÉNTEK

Kun Éva: Piros vérrel virágozik (2015)

A művek értelmezését segíti a nagyközönség, illetve a kutatók számára, hogy a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálék során elkezdtük írásban is rögzíteni az alkotók saját műveiket – elsősorban tartalmi téren bemutató – mondatait. Kun Éva keramikus például így világította meg számunkra, az elsősorban a húsvéti ünnepkör keretében értelmezhető alkotását (Piros vérrel virágozik, 2015, kerámia, aranyfüst, 32x20 cm): „Régóta foglalkoztat a népi vallásosság talán együgyű, mégis megejtő mélysége. Gyakran érzem ezt az útmenti keresztek elrozsdásodott pléh-Krisztusai láttán, a már alig sejlő színeikkel, az itt-ott hiányos, mégis érzékelhető, nagy igyekezettel köré álmodott, dicsfényt jelképező bádog-cirádákkal. E képek támadtak fel bennem, egy apokrif ima olvastán, amikor ehhez a sorhoz jutottam: »Nem láttam én szebb gyümölcsfát, mint a Jézus keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik«.”

A kereszt a kereszténység legfontosabb szimbóluma, a keresztre feszítés pedig a keresztény mitológia leggyakrabban ábrázolt jelenete. Krisztus keresztfája (lignum crucis) gyakran alakul át az örök élet fájává (arbor vitae) a magyar vallásos folklórban, így például az archaikus népi imádságokban, vagy éppen a karácsonyi (!) kántálóénekekben, melynek egyik változatát olvashattuk a műleírásban. (A késői középkor művészetében még oly gyakori egymásra vonatkoztatást, összefonódást a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör között, szerencsére napjaink alkotói sem felejtették el, melyre jó példa a gyűjteményünk egy másik kiemelkedő darabja, a 2022-ben elhunyt Prutkay Péter Töviskoszorúja.) Kun Éva dicsfényben lebegő – ágas keresztre utaló tartású – korpuszát körbevevő Paradicsomkert, a két stilizált ciprusfa/cédrusfa, további képzetekkel telíti a keresztfa szimbolikáját, s kapcsolja össze az ősbűnt a megváltással, Ádám és Éva történetét Krisztus passiójával. Így idézhette volna alkotónk – újfent Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése nyomán – az alábbi szép sorokat is: „Paradicsomkertbe három cédrusfa, / Alatta őrködik Ádám atyánk és Éva, / Ki a Paradicsomkertet alkotta…”, vagy „Paradicsom kis kertye, / nígy szögibe nígy angyal, / közepibe szent keresztfa.”

ifj. Gyergyádesz László művészettörténész