Szeptember 21. – A hála világnapja

Szeptember 21-én a hála világnapja alkalmából egy különleges tárgycsoportot szeretnénk bemutatni. A néprajzi szakirodalom offer kifejezéssel hivatkozik azokra a tárgyakra, amelyeket használói fogadalmi vagy hálaajándékként helyeztek el a búcsújáró helyeken, egyes szentek oltárainál. A cselekvéstől bizonyos kívánságaik teljesítésének támogatását remélték, vagy beteljesült kéréseikért szerettek volna köszönetet mondani az adott szentnek. Nagyon sokféle tárgycsoport szolgálhatta ezt a célt, értéktárgyak és szimbolikus tárgyak egyaránt. Az utóbbiakba vetett hit analógiás elven működött: a meggyógyítandó testrészt, elérendő célt (pl. pólyás kisgyermek – gyermekáldás; stilizált szem – látás vagy szembetegség gyógyítása) formázták meg leggyakrabban viaszból, ólomból, esetleg fából.

A szokás és tárgyi megnyilvánulásai megvoltak a természeti népeknél és az antik civilizációkban is. Emlékei maradtak fönn Mezopotámiából, Egyiptomból; bronz fogadalmi tárgyakat ismerünk az etruszkoktól, az ókori Rómából. Külön csoportot képeznek a vas fogadalmi tárgyak, melyek Dél-Németországban és Ausztriában voltak jellemzőek, de hazánk nyugati és dél-nyugati vidékein is megtalálhatók a reformáció előtti időktől fogva.  A népi eredetű fogadalmi tárgyak készülhettek fából, melyeket ügyes kezű parasztok maguk faragtak, illetve már a 15. századból ismerünk viaszgolyókat. A viasz fogadalmi tárgyak öntésével a mézeskalácsosok foglalkoztak, s többnyire a templomszolgák vagy szerzetesek forgalmazták őket, esetleg a mézeskalácsosok árulták a búcsújáróhelyeken a templomok mellett. Akinek a lába fájt, az láb formájú, akinek a szeme, az szem formájú, akinek a tehene volt beteg, az tehén formájú fogadalmi tárgyat stb. vásárolt és helyezett el bizonyos imádságok kíséretében a búcsújáróhely oltárán vagy az oltár közelében, a gyógyulás érdekében. Annak az asszonynak, aki viaszból készült pólyásbabát áldozott fel a hiedelem szerint bizonyosan gyermeke született. Rontáselhárító, mágikus tárgyként is használták őket.

Az összegyűlt fogadalmi tárgyakból később a mézeskalácsosok gyertyát öntöttek a templom számára, fenntartva a vallásos kegyeletnek ezen ősi formáit. A Kecskeméti Katona József Múzeum tárgyi néprajzi gyűjteményében több olyan faragott mézeskalács ütőfa, mintafa is található, melyeket vélhetően offerek előállítására is használhattak. A múzeum továbbá több formából származó viaszöntvényt is őriz.

Felhasznált irodalom:

• KKJM néprajzi Adattár
• KKJM Fotó Adattár
• Magyar Néprajzi Lexikon
• Magyar Néprajz III. - Kézművesség
• Magyar Néprajz VII. - Népszokás, néphit, népi vallásosság
• Magyar Katolikus Lexikon